Mennyi fér Borcsa pofazacskójába?

Jó reggelt, Nagyvilág!

Borcsa decemberben múlt egy éves, ha jók a számításaim. Szerencsére minden rendben van vele, reméljük így is marad. A havi nagytakarítások kicsit megzavarják, pedig próbálok minden szabályt betartani, hogy megismerje a kis helyét és ne okozzon neki stresszt.

Ma egy kis videót szeretnék megosztani, ami szintén takarítás után történt és még keresi, hova fészkelje be magát. Útközben pedig gyűjtöget, biztos, ami biztos.

Említésre méltó esemény vele kapcsolatban, hogy a labdáját már majdnem teljesen szétrágta. Mert nagyon ügyesen kitalálta, hogy ha a kis akasztókat lerágja, nem fogjuk tudni rázárni az ajtót. Nem gondolom, hogy ez azért lenne, mert nem szeret labdázni, hiszen sosem erőltetjük a labdába, mindig ő dönt úgy, hogy belemászik. Inkább arról lehet szó, hogy azok a kis pöckök kicsit kiálltak, és ez arra ösztönözte, hogy rágcsálja. Hiszen ő egy rágcsáló. :)

Itt a videó!

Borcsa Karácsonyfája

Jelentem, Borcsa rendben
Jó angolszász szokás szerint, Borcsa már megkapta karácsonyfáját.

S alá ajándékot is. Egy kis hörcsög nasit, és egy unalom űző labdafonatot, aminek közepébe egy darabka hörcsög kekszet tettem.

Érdeklődve szimatolta körül friss szerzeményit. Aztán már nem csak szimatolta. Elfelejtettem neki szólni, hogy az ajándékokat majd csak Karácsonykor lehet kibontani...

Amikor szét nyűtte a nagy labdáját, megigértük neki, hogy karácsonyra kap egy újat (a méret szerint talán patkányoknak valót), de mivel nem látom, hogy nőtt volna mostanában a régi kis sárga labdánk is elégnek tűnik tehát helyette szerintem inkább egy pár extra rágni való játékot kap.

Mostanában egy kicsit elcsúszott Borcsa alvás rutinja és van amikor reggel tudom csak kivenni egy kicsit szaladgálni. De mivel boldogan mászik a labdába, ahányszor csak felajánlom neki, nem hiszem, hogy ez probléma lenne. Most, hogy nincs akkor forróság a lakásban, kevesebbet iszik, mint nyáron és ennek köszönhetően kevesebbet is pisil, ami azt jelenti, hogy ritkábban is elég átszitálni a kis homok fürdőszobát. Viszont talán többet eszik. Mindig csak akkor adok neki, ha kiüríti a tányérját. Ugyanis mostanában nem dugja el, vagy legalábbis nem az összeset. Én ennek külön örülök.

Egyelőre ennyi jelenteni valóm van, ha addig nem találkoznánk, Boldog Karácsonyt és persze Új Évet kívánunk minden olvasónknak!

Mi van veled, Borcsa?

Borcsa elvonult. Téliesített? Nagy takarítás óta (kb egy hete) átrakta a főhadiszálását a legtávolabbi zugba, ahol nem férünk hozzá, hacsak szét nem szedjük a ketrecet. Nem is jön elő annyit, alig tudom kivenni. Félek, hogy valami baja van. Amikor előhívom, jön, egészségesnek látszik, felfelé állnak a fülei, ami elivleg jó jel. Viszont régen annyit volt szem előtt, palincolt, futott a kerékben, most meg folyamatosan csak alszik. Még egy éves sincs. Ez nem jelent jót.

Ez az utóbbi a kedvenc képem róla. Még az aktív korszakából. 

Borcsa felfedez.

Végre megoldottam videószerkesztős problémámat és nagyon gyorsan összedobtam egy nagyon szimpla videót Borcsával.

Végre nagytakarítást végeztünk nála, majd visszaengedve otthonába felfedező útra indul. Úgy tűnik ez a ne mossuk el az össze játékát egyszerre illetve tegyünk a régi forgácsból, hogy ott legyen az illata trükk tényleg bejön, mert ugyan szaglászott, de nem volt megbolondulva, mint régen Zsemlemorzsa.

Alig várom, hogy elkezdjem megint az idomítását. Több időt akarok foglalkozni vele, csak az elmúlt pár hétben beteg voltam, és olyankor nem szabad a hörcsöghöz közelmenni, mert könnyen elkapnak bármilyen bacilust.

A lényeg a lényeg, itt a videó:

Borcsa él és virul

Mi is. Minden este megpróbáljuk kivenni a ketrecből. Nyílván, kivenni nem tudjuk, de ha odatesszük a labdát az ajtajához, akkor jön és mászik is bele. Vagyis csak akkor, ha ő úgy gondolja, hogy elvégezte egyéb teendőit.

Múltkorában elég későn kelt, csak olyan 9 felé, mi meg addigra már menni akartunk aludni. Ott ácsorogtam a labdájával a kezemben az ajtaja előtt, rimánkodtam, hogy jöjjön már bele, de ő még nyújtúzkodott, mosakodott, és teljesen ignorált engem. Persze értem én, nekem is kell egy kis idő, miután az ágyból kimászok, hogy elindulhassak munkába...

Máskor viszont már ott áll az ajtóban és várja, hogy jöhessen a labdába.

Mindig próbálkozok kézben tartani illetve visszatenni a ketrecébe. Már volt egy párszor, hogy sikerült. A kritikus az az első pár pillanat, amikor a tenyeremen ül, és átgondolja, hogy ugorjon-e. Ha azonnal nem ugrik, van rá esély, hogy ha gyorsan a mellkasomhoz emelem, akkor onnan már nem fog. Ezt eljátszottuk néhányszor. Mármár magabiztos voltam. Aztán, talán két nappal ezelőtt, ahogy emelem, már ugrik is. Szerencsére pont a széken landolt, és nem a földön, így nem ütötte meg nagyon magát valamint gyorsan fogtam a labdáját és gyakorlatilag a fejére húztam. Nem nagyon volt választása, hogy akar-e belemenni. Ha megijedek, nincs demokrácia.

Akárhogy is, amint hazaér, egy tál étel várja, ami kiengeszteli bármilyen kellemetlenség is érje.

Hőhullám és egyebek

Vannak napok, amikor határozottan látom a fejlődést. Amikor a labdából kimászik a kezembe vagy Nándiéba, és nem ugrik el, nem ideges.

Aztán olyan is van, amikor megijed attól, ha kaját adok neki. Pedig beszélek hozzá előtte, észre is vesz, csak valamiért megijed a kezemtől, ugrik egyet, vagy besprintel az egyik búvóhelyére. Azokon a napokon inkább békén hagyom.
Mivel legutóbb eléggé megrázta, hogy kitakarítottam a fürdőszobáját, így nehezemre esik nekiállni az egész ketrecenek. Pedig ma meg kellene azt is ejteni. De nem akarom, hogy emiatt megint stresszes legyen.
Már nem rágja a rácsot. Nem tudom, miért nem, de örülök neki. Vagy lehet, hogy csak nem akkor rágja, mikor a környéken vagyunk. Vagy csak melege van minden felesleges mozdulathoz.
Az elmúlt pár napban kissé hőség volt itt a nappaliban, és sokkal később tért magához, mint általában. De talált magának egy hűsebb, második hálószobát a fürdőszobája alatt. Ez pedig csak egy ízelítő volt, milyen is a nappaliban, ha egy kicsit süt a nap, ha egy kicsit felmelegszik az idő. Habár ez nem Magyarország, itt nem lesz 35 fok. Odakint legalább is. Remélem.
Kapott egy újabb labdát, ami sokkal nagyobb, mint az előző. Úgyhogy most már akármekkorára megnőhet.

Napi rutin

Hat után szokott mozgolódni először. Hagyok neki egy kis időt, hogy magához térjen, megmosakodjon, elvégezze a dolgát a kis fürdőszobájában, egyen, és aztán kiveszem labdázni. Általában tudom, ha kész, mivel elkezdi rágni a rácsot. Nagyjából másfél órát szokott labdázni, de adok neki szünetet, amikor elmehet WCre vagy ihat ha akar, bár nagyjából úgyis mindig belekakil a labdába. Ma hagytuk neki, hogy kimásszon ránk. Kicsit ideges volt, meg elég gyors, viszont nem szökött el, és az jó hír. Amikor úgy éreztem, hogy veszélyben vagyunk (értsd ugrani készül) az orra elé tettem a labdát, így mindig bele ugrott.

Mire visszateszem a ketrecébe adok neki kaját, lecserélem a vizét, úgyhogy amikor visszamegy, általában körbeszaglászik, eszik valamennyit és fürdik a homokban. Aztán én lemegyek aludni, ő meg gondolom szalad a keréken. Ez egy nagyon halk kerék, lent már nem hallani.