Apró lépések

Kaptam néhány hasznos tanácsot a Hamster Centralon és tegnap már kevesebbet rágta a rácsot.
Az utóbbi időben sokat volt a labdában, annyira szereti, hogy ki sem akar jönni belőle. Úgyhogy hagyom. Voltunk a kádban egy párszor. Tegnap már ott is egy kicsit nyugisabb volt? Nem biztos, hogy a nyugisabb a legjobb szó rá. De körbeszaglászta a játékot, és használta a kis "repülő csészealjat" (ami nincs a képen, mert ez egy korábbi fotó). Azon kívül is is akart mászni, meg rám is mászott. Most már elvan a tenyeremen egy kis ideig. Csak nem szabad ráfognom, mert akkor megijed és kiugrik.

Még annyit érdemes megemlítenem, hogy elkezdtem többet használni az új eledelt, mert azt könnyebb lekövetni, hogy mennyit eszik belőle. mint a műzlit. Megpróbálom szétszórni, illetve elásni a faforgácsban, hogy úgy kelljen kiszaglásznia, megkeresnie. Azon kívül adok neki, pici almát, répát, saláta levelet, zabot, teljes kiörlésű tésztát, tojást, csirkét (mindkettőt só és ízesítés nélkül) - persze nem egyszerre.

Lassan ki is kellene nagytakarítani a birodalmát. Nem olyan vészes amúgy, a homokfürdő/WC segít tisztán tartani, csak oda pisil és nagyjából csak a hálókörzetébe kakil. Ha ezt tudtam volna az előző hörcsögeimnél...

Kádas szelidítés

Gondoltam muszáj elkezdeni, mert rettentően sok az energiája és könnyen elunja  magát. Ugyan úgy tűnik a labda le folgalja, viszont szerintem interaktívabb játékra van szüksége ennél. Mivel amint visszatettem a ketrecébe, már mászott is a felső sarokba, és elkezdte rágni a rácsot.
Szóval megszárítottam a kádat, bedugtam a dugót, leterítettem egy törölközőt majd arra egy plédet, vittem le egy játékot, csemegét, és őt a labdában, majd kiengedtem, és néztem mit csinál.
Hát leginkább megpróbált volna kimászni. Még az sem zavarta, ha ez azt jelentette, hogy rajtam át kell másznia. Még az sem, hogy néha a kezemben kötött ki, a tenyeremben.
Tudom, hogy nem szabad erőltetni dolgokat, tehát nem szabad felvenni addig, amíg nincs rá készen, illetve lehet, de úgyis kiugrik... de nem tudom mikor áll rá készen. Ugyanis majdhogynem az első naptól kezdve kiveszi a kaját a kezemből. Rá is mászik a tenyeremre félig meddig. Mondjuk a ketrecben túl sok helye nincsen, hogy teljesen belemásszon.
Úgy érzem, már az eledel sem motiválja annyira. Sokszor otthagyja a tányérján, nem gyűjti be rögtön. Pedig nem adok neki, amíg nem üres a tányérja.
Jó lenne, ha az egyetlen motivációja nem a megszökés lenne...

Ma labdáztunk.

Úgy gondoltam, hogy muszáj labdába tennem. Mivel nem merem kivenni, félve, hogy megszökik. Bár lehet, csak jobban kellene bíznom benne.
Úgy tűnt, hogy élvezi. Próbáltam figyelni stresszre utaló jeleket, vagy hogy mikorra unja meg, de jól el volt benne és csak kb egy óra múlva vettem ki. Leültem mellé, és egy kis ideig lezártam egy területet, hogy időnént nekem jöjjön. Gondoltam, hátha ezzel is jobban megszokik. Biztos hogy érzi az illatomat a labdán keresztül is. És bár eleinte megpróbált elkerülni, egy kis idő után már kíváncsian gurult felém.

Azon kívül felfedeztem, hogy a kaja annyira nem motiváló erő a számára. Csak ameddig éhes. Amint már evett valamennyit, annyira nem akarja elpakolni a többi kaját. Ma kipróbáltam vele egy új csemegét, ilyen mindenféle magvak vannak labdaformára csinálva. Nem nagyon érdekelte. Jól lakott előtte szotyolával.
Kicsit átrendeztem a ketrecét. Megint. A lengő lépcsőt kötöttem át, valamint a hintaágyat. Talán így jobban elérhető lesz a számára. Tettem rájuk kaját is, kíváncsi vagyok, hogy eltakarítja-e reggelre.
Valamint beadtam neki egy kis unaloműző WC papír gurigábúl készült csemege elrejtő labdát. Na nem tudom, hogy ennek van-e rövidebb neve, de majd találok ki neki.
Rossz hír azonban, hogy mindennek ellenére rágja a rácsot.  Próbálom elvonni a figyelmét, de nem ülhetek mellette egész este.
Már volt a kezemben is. aztán persze majdnem kiugrott. Nem hiszem el, hogy unatkozik, lassan már nem tudok mit kitalálni. Remélem, hogy sikerül hamarosan kezesbárányt faragni belőle, hogy aztán többet kint lehessen labda nélkül is.
Nem akarom, hogy a végén megint le kellen cserélnünk a ketrecet egy rácsmentesre. Már annyit költöttünk rá. Persze ha azt akarom, hogy boldog és egészséges legyen, lehet érdemes lesz elgondolkodni rajta.

Szelidítés vs unalom

Borcsa nagyon aktív hörcsög. Sajnálatomra úgy tűnik, hogy hiába az óriási ketrec és a rengeteg játék, ennél többre van szüksége. Tegnap este felmászott teljesen a tetejére és elkezdte rágni a rácsot. Rácsrágás egyenlő az unalommal és nem is tesz jót, se a hörcsög fogának, se az orrnyergének. Mivel azonban még csak egy hete van nálunk, és a szoktatás elején járunk, nem nagyon töltött még időt a ketrecen kívül, amire viszont szükség van.
Olvastam borzasztó dolgokat a hörcsöglabda használatáról, hogy nem szeretik, stresszeli őket, elvesztik a tájékozódó képességüket, viszont én úgy vettem észre az eddigi hörieimen, hogy ők szerették. Erin akinek youtube csatornája van a hörcsögtartásról, nincs ellenvetése a hörcsöglabda ellen.
Mivel még nem szelíd, nem éreztem biztonságosnak, hogy kivegyem és "szabadjára engedjem" őt, de holnap adok neki egy esélyt, hogy labdázzon, aztán pedig kipróbálom a kádas idomítást. Hátha onnan nem tud kiugrani.
Borcsa eddig csak annyit volt labdában, amíg átraktam mindent egyik ketrecből a másikba költöztetéskor, illetve tegnap, amikor kitakarítottam a homokfürdőjét (ami egyébként teljesen jól működik, csak oda pisil és kakil is leginkább.)

Ma venni kellett neki egy újabb doboz fürdő homokot, valamint ki fogunk próbálni egy új hörcsög eledelt.

 

A kezdetek

Zsemlemorzsa elvesztése nagyon fájó volt. Pár héttel a halála után komoly hörcsög kutatásba kezdtem, hátha kiderül, ha én és mit hibáztam. Hát elég sok mindent. Azonban a cuki tanító jellegű youtube videókat nézve, úgy éreztem, mégis csak akarok egy újat. Így  2016 április 12-én örökbe fogadtuk Borcsát. Azt mondták 18 hetes. Annyira megörültem, hogy volt Szíriai adoptálásra, hogy az sem nagyon érdekelt, hogy fiú-e vagy lány, rövid vagy hosszú szőrű vagy hogy milyen a színe. És amikor előbűjt, rögtön beleszerettem.

Első két nap próbáltam nyugton hagyni. ami persze nagyon nehéz volt. Második nap volt, azt hiszem, amikor adtam neki kaját, és ő jött oda megszagolni a kezem. Vett is a tenyeremből, ami nagyon nagy örömet okozott, mert azt reméltem, hogy könnyen szelidíthető lesz.  Sőt már talán szelíd is?! Persze nem volt. Következő nap ismét megetettem a tenyeremből. Viszont mivel nagyon szaglászta a kezem, kicsit meg is akarta kóstolni, rájöttem, hogy le kell cseréljem a szappanomat illattalanra.

Következő nap új szappannal dugtam be a kezem a kis ketrecének nyílásán. Ő bátran közelített, majd felmászott a kis ajtóra. Gondoltam, eddig minden jól ment, most sem lehet gond, így hát nyitvahagytam a kisajtót, a kezemmel tartva, hogy az ajtóról a kezembe mászhasson csak, vagy vissza a ketrecbe. Azzal nem számoltam, hogy majd átugorja a kezem... Kicsit megrágcsált egy húsvéti csokitojást, amit persze rögtön elvettem tőle, majd Nándi dobverőjét. Azt hagytam, hogy addig szerezni tudjak mogyorót. Azt beletettem egy kis tálkába, majd a hangjára szagára odagyűlt Borcsa is, és szerencsére belemászott, így vissza tudtam tenni a ketrecbe. Azt már tudom, hogy felfedező-szabadulóművész.

Rendeltem neki egy nagyobb ketrecet. Az előző, ami a Pets at homeban a legnagyobb hörcsög ketrec volt, 57x37-es azt hiszem, ami nem felel meg az RSPCA minimum szabványnak ami 50x80as. Így találtam Amazonon egy ketrecet ami 100x50es, az már bőven elég. Na most a ketrec hétfőn megérkezett, összeraktam, berendeztem, és átraktam Borcsát.

Utólag nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet, mert még viszonylag új volt neki a lakás is, meg mi is, és most egy héten belül megint valami változás állt be az életébe... Viszont így több helye van. Meg átraktam a forgácsot az előző ketrecből, a játékaival és az eledelével együtt. Úgy tűnt érdeklődve vonul végig a ketrecen. Az emeletet is megnézte.

Aztán következő nap, amikor meg akartam etetni, nagyon megijesztett, ugyanis kilövelt a kis házdobozából a szembe lévő kiscserépbe. Konkrétan, mint egy nyílvessző. Valószínűleg megijesztettem a kezemmel. Ekkor úgy döntöttem, hogy adok neki még egy napot anélkül, hogy zavarnám, és benyulkálnék a ketrecébe,

Következő nap kiváncsian vártam, hogy reagál etetéskor. Ha bemenekül a kerékbe, vagy elő sem jön, vagy bármi furát csinál, akkor békén hagyom, ha nem, akkor adok neki valami finomságot. Szerencsére nem ijedt meg, és ma este már meignt elkezdhettem a szelidítést.

Nem tudom mennyi ideig tart majd, mint azt sem, hogy jól csinálom-e, amit csinálok, de bízzunk benne, hogy ezúttal nagyobb sikerünk lesz.